A SEUSO-KINCS - A RÓMAI PANNÓNIA POMPÁJA

A Római Birodalom 4. századi végső aranykora és gazdag kulturális öröksége nagyrészt gazdag, művelt elitjének köszönhető. Tagjai megőrizték és továbbadták a klasszikus görög-római kultúra örökségét, és magas művészi színvonalon készült luxuscikkeket is megrendeltek mecénásoktól. Művészeti értéke mellett kincsleletként is a késő antikvitás legjelentősebb ezüsttárgyhordája. A kincs ezüstedényei hűen tükrözik a gazdag és befolyásos elit jó életét, a késő császárkor pannoniai pompás villák, vadászatok és lakomák világát.

A Seuso-kincs az egyik legjelentősebb késő római kori ezüstkincslelet. Jelenlegi együttesében 14, a 4. században készült ezüstedényből, valamint egy nagyméretű rézedényből áll, amelyet ezek elrejtésére használtak. A kincs feltételezett lelőhelyének közelében, Kőszárhegyen 1878-ban egy késő római kori ezüstállvány darabjait találták meg. A lelőhelye, értéke és díszítése alapján az eredetileg teljes állapotában 20 kilogrammot nyomó állvány a Seuso-készlet része lehetett. A vésett körvonalak grafikus hatást keltenek a nielló (ezüstszulfid) berakásos, matt fekete háttérből aranyozással kiemelt figurális jeleneteken.