A Magyar Nemzeti Múzeum egyik páratlan kincse a magyar uralkodók koronázásakor viselt köpeny, amelyet I. István király (Szent István) és felesége, Bajor Gizella készítettek 1031-ben.
A köpeny eredetileg harang alakú, egyrészes miseruha volt; később köpenyre módosították. A ráhímzett felirat szerint a miseruhát I. István király (r.) utasítására készítették. 997-1038) és hitvese, Gisela megbízásából készült, és 1031-ben ajándékozták a székesfehérvári Szűz Mária-templomnak: ANNo INcARNACIONIS XPI : MXXXI : INDICCIONE : XIIII A STEPHANO REGE ET GISLA REGINA CASULA HEC OPERATA ET DATA ECCLESIAE SANCTA MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA.
Az alapanyag rozettamintás bizánci selyem, amelyet szinte teljes egészében aranyszállal hímzett díszítés borít. A köpeny hátoldalán egy Y alakú kereszt található. A kereszt felemelt karjain félhosszú angyalok ábrázolása látható, míg a függőleges elemen Krisztus két ábrázolása látható, egymás alatt. A felsőn Krisztus a halál legyőzőjeként látható, lábát két sárkányon állva, az alsón pedig a világ bírájaként trónján ül. A többi díszítés sávokba rendeződik: fent az ószövetségi próféták, míg alattuk - a bemutató felirattal elválasztva - az apostolok ülnek gazdagon megmunkált torony alakú fülkékben. Alattuk, egymástól madárpárral elválasztott körmedalionokban a kereszténység első mártírjai láthatóak. Közöttük, a kereszt lábánál a keresztet bemutató királyi pár ábrázolása látható, amelyet egy felirat kísér.
István király drágakövekkel kirakott koronát visel, jobb kezében szárnyas lándzsát, baljában pedig egy gömböt tart. Gisela koronája hasonló a királyéhoz; kezében egy torony alakú ereklyetartó van. Kettejük között, a kereszt oszlopán lévő kör alakú keretben egy fiatalember félalakos portréja látható: valószínűleg Emerich herceg, a fiuk.
Az átalakításkor a miseruha mellkasi részéből egy széles sávot vágtak ki, és a négyzetkeretes és mandorla keretbe foglalt jelenetekből csak kis részek maradtak meg. (A mandorla egy ovális alakú glória: az ábrázolásokon Jézus, Mária és a szentek alakjain mindegyiken van ilyen).
A paláston található bőséges feliratok egyrészt az alakok neveit, másrészt a keretekre hímzett hexameterekben latin nyelvű magyarázó szövegeket tartalmaznak. A köpeny a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deumnak az alakjait is ábrázolja: az angyali sereg, a próféták, az apostolok és a himnuszban megnevezett szentek sorban szerepelnek.
A miseruhát a 13. század fordulója körül változtathatták meg, amikor a hosszú, ujjatlan köpenyek divatba jöttek. Ekkor kapta a ruhadarab a gallérját, amely szintén bizánci selyem alapon aranyszállal hímzett, aranyszálakkal díszített; állatfigurák díszítik árkádokkal, és valódi gyöngyök vannak rávarrva. A köpenyhez hasonlóan a gallér is eredetileg az egyházi öltözet része volt; a 12. század második felében hímezték ki. Az első adat, amelyben a köpeny szerepel, egy III. András magyar király (uralk. 1290-1301) koronázásával kapcsolatos feljegyzés. Eszerint "a király olyan öltözetben volt, amilyet korábban Szent István viselt".