ELSŐ EMELET

Az első emeleti kiállítás a kitelepítés és deportálás termével nyílik, és a második világháborút követő kollektív üldöztetés korszakát mutatja be.

Több mint 200 ezer német származású magyart sújtott a kollektív bűnösség és kitelepítés vádja, míg a későbbi győztes, az állítólag "baráti" Csehszlovákia közel 100 ezer magyart kényszerített szülőföldje elhagyására. A látogatók továbbhaladva eljutnak a kihallgatóterembe, amelyet a korabeli csatlósok általánosan tornateremnek neveztek; ez a terem a többszöri átépítés ellenére is mementó maradt.

A kényszerszállítások terme, a zsiradéktömbökkel díszített labirintus a parasztsággal szembeni terrorra és a kisbirtokosokra, a kulákokra, a kulákokra, a parasztokra, a munkásokra emlékeztet, akiket a kommunista hatóságok gyakran megfosztottak utolsó terményüktől. A kiállítás az ÁVO arcképcsarnokán/ (Magyar Politikai Rendőrség előszobája) keresztül az Államvédelmi Hatóság rettegett vezetőjének, Péter Gábornak a szobájába vezet, ahol az íróasztal és a vele szemben lévő priccs a proletárdiktatúra gyakorlatát szimbolizálja: a forradalom felfalja saját gyermekeit.

A politikai megrendelésre lefolytatott és közvetlenül a párt által irányított kirakatperek brutalitását az Igazságügyi szoba iratai és dokumentumai, valamint a Nagy Imre-per középen bemutatott jelenetei tárják elénk. Ezt követi a Propaganda és a Hétköznapok terme, ahol a fényképek és plakátok megismertetnek bennünket az "emberi arcú szocializmus" abszurditásaival, végül a "magyar ezüstnek" becézett alumínium szobán keresztül jutunk el az Egyházak és Mindszenty bíboros szobájába.

Az Egyházak szobájában a padlóba süllyesztett kereszt, fölötte a gyűlöletbeszédet harsogó hangszóró, Mindszenty köpenye és a vallási rendek eltaposott ereklyéi az anyagelvűség és a vallás, az embertelenség és az emberiség háborúját jelképezik.